Cikkek

Nyújtani, nyújtani, nyújtani

Teljesen mindegy, hogy mit gondolsz a futásról, hogy miért futsz, mennyit, milyen tempóval. Előbb-utóbb szembejön egy olyan sérülés, fájdalom, ami miatt kénytelen leszel elfogadni a futás egyik legfontosabb alapigazságát: az izomzat meghálálja a gondoskodást – és sérülést okoz annak elmaradása esetén. Nyújts!

Ahogy máskor és máshol már olvashattad tőlem, a futást az egyik legnagyszerűbb, legdemokratikusabb sportnak tartom. Azon egyszerű okból, hogy a pályán mindenki annyit ér, amennyi munkát, alázatot, szorgalmat a felkészülésbe fektetett, amennyire testben, lélekben és szellemben fel tudott készülni a versenyre. Nem számít társadalmi helyzet, nincsenek kapcsolatok, anyagi javak: te számítasz egyedül.

S ha hibát követsz el, akkor a hibád következményei is mindenfajta osztály- és egyéb különbségtétel nélkül sújtanak.

Egy kis alapozó anatómia

A futás – mint minden sporttevékenység – az izomzat munkáján alapul. Az úszás mellett ez az a sport, amely valamennyi izmunkat megmozgatja, ezért gyakorlatilag nincs is olyan izmunk, amit ne kéne alaposan felkészítenünk a terhelésre – illetve a terhelést követően ápolnunk, regenerálnunk.

Az izom nyugalmi állapotban hosszú. Ha pedig terheljük, összehúzódik. Így adja le az energiát. A legegyszerűbben az izom munkáját a felkarunkon, a musculus biceps brachii – közismertebb nevén bicepsz, muszkli, avatottaknak: kétfejű karizom – megfeszítésével tanulmányozhatjuk. Ne légy rest, le a pulcsival, gyűrd fel a póló ujját, és feszítsd be! Nekem sincs ötvenes karom, most úgyse látja senki, szóval hajrá! Látod?

Az öklöd a vállad felé néz. Most fordítsd az öklöd kifelé, a lábad felé! Nézd az izmot. Látod? Meghosszabbodik, megnyúlik. „Alaphelyzetbe” áll. Ellazul.

Ugyanez az összehúzó-alaphelyzetbe álló munka zajlik az izmaidban futás, és minden más erőkifejtés közben. Különböző mértékben és módon. Függően attól, hogy épp lassan futsz, vagy gyorsan, pronáló, vagy szupináló bokával, előre, vagy hátra dőlő testtartással, stb. falod a kilométereket.

Ennek megfelelően különböző testrészeiden jelentkezik – megterheléstől függően – a fáradtság.

A fáradtság jó. Ez a szervezet védekező mechanizmusa, amely a túlélést segíti. Szabályozza a megterhelést, védi az izomzatot, csontozatot, szívet, ér- és nyirokrendszert.

Az izomzat ugyanis ha terheled, egyre kevésbé képes a megnyúlt, nyugalmi állapotot elérni, egyre inkább az összehúzott állapotban marad. Ezt érzed is a teljesítmény csökkenésén. Hiába igyekszel egyre jobban, hogy gyorsabban, vagy hosszabban fuss, ha nem gondozod az izomzatod, abból minimum sérülés, teljesítmény-csökkenés lesz.

Az izomzat ugyanis ezen az „úton”, a nyugalmi, hosszú, megnyúlt állapotból a rövid állapotba „merevedés” közben adja le az energiát. Mint a karizom példáján láthattad. Ha az út rövidül – egyszerű fizika – rövidebb az energialeadás útja is… Mint amikor a kalapáccsal szöget versz be: minél inkább a kalapács fejéhez közel fogod a nyelét, annál kisebb az ütésed ereje.

Nyújtás – hengerezés

Én egy-egy futi után – legyen az akár nagyon rövid is – legalább húsz percet nyújtok. Nekem a leginkább a vádlim, külső- és belső combom, csípőm, hátam az, amit nyújtani kell, én azokra koncentrálok. Egy jó gyógytornász  a te testalkatodnak, futási stílusodnak megfelelő gyakorlatokat tud előírni.

Hengerezz!

A nyújtás mellett nagyon fontos a hengerezés is.Pilates, vagy SMR-henger néven hozzáférhető az az eszköz, amely az izomhártyára és az izmokra együttesen hat. Nem, nem úszható meg vele a nyújtás, annak hatását segíti, erősíti. És szükséges is, nem hagyható ki.

 


Szólj hozzá